A látótér

A látótér

Látótérnek nevezzük a térnek azt a részét, melyet egyenesen tartott, mozdulatlan fej- és szemtartás mellett egyszerre látunk.

Két nagy területre oszthatjuk a látóteret – elsősorban funkciója szerint: perifériás és centrális látóteret különböztetünk meg.

A perifériás látótér (a közhiedelemmel ellentétben) nagyobb hatással van a mindennapi életünkre. Ez a terület teszi lehetővé a környezetben való tájékozódást, észleljük a mozgást és kismértékben színeket. Az itt található pálcika alakú idegsejtek működéséhez nincs szükség sok fényre. Így sötétben is jól láthatunk, ha hozzászokott a szemünk.

A centrális látótér területén található csap alakú idegsejtek működéséhez nagyon sok fényre (értsd: jó megvilágításra) van szükség. Ez teszi lehetővé, hogy élesen lássunk, olvassunk, arcokat ismerjünk fel, színárnyalatokat tudjunk megkülönböztetni.

Mind a két látótér sérülhet, bizonyos szembetegségek, illetve neurológiai kórképek következtében. Előfordulnak szabálytalan, illetve gyűrű alakú foltok, negyed vagy fél látóteret érintő látótérkiesések.

A centrális látóteret érintő szembetegség példaképp az időskori macula degeneráció. A perifériás látóteret súlyosan károsítja a glaucoma, a retinitis pigmentosa, a cukorbetegség okozta retinabántalom. Stroke következtében gyakori a hemianopia, mely a látótér bizonyos szabályos részének a kiesését jelenti, mely leggyakrabban a perifériás látóteret érinti.

Érdekességként jegyzem meg, hogy a szemüvegek is okoznak látótérkiesést. A nagy dioptriaszámú szemüvegek koncentrikus látótérszűkületet, a szemüvegkeretek pedig a keret alakjának megfelelő látótérkiesést okoznak.